Courtesy of HALÁSZ ERZSI from Hungary
Engin és Burak Tamdogan közös író-olvasó talákozóján is részt vettek magyarok. Ez ismét rajongótörténeti mérföldkő, mert most először hallhatták és láthatták élőben hosszasan beszélni a könyvéről, az írói élményeiről és most először volt alkalom hosszabban is beszélni a magyar rajongókról és Engin iránti szeretetünkről.
Mint tudjátok, Enginnel volt szombaton találkozónk Isztambulban, a Kulturális Központban, ahol Ő az író - olvasó találkozó főszereplőjeként vett részt. Jelen volt egyik kedves barátja, Burak Tamdogan is, aki részvételével támogatta Engint. És ez már nem szokatlan, hogy Eren is jelenlétével támogatta. A tegnapi nap nagyon izgalmas volt számunkra. Már déli 12 órakor be lehetett ülni a terembe, ahová majd Ők megérkeznek. Nem volt felesleges ez az időtöltésünk, mert közben a világ minden tájáról megérkeztek Engin rajongói. Természetesen barátkozás kezdődött, hiszen egyet szeretünk, egy volt a célunk (de ez nem is múlt idő). Minden nyelven (kinek kinek a sajátján) beszélgettünk, fotózkodtunk. Fantasztikus érzés volt. A fő eseményt megelőzte egy felfedezés, amikor Özlem asszony megjelent (szerencsére felismertem) és mellettem foglalt helyet. A második sorban ültünk Zsuzsával a színpadon lévő asztallal szem magasságban, ahová az IKONT vártuk. Velünk volt a tolmácsunk, akit Valcsika jóvoltából rendelt mellénk a sors. Lassan telt meg a terem, de kezdésig már nem lehet beférni (a csilláron is lógtak). Kedves, nagy tudású tolmácsunk és idegenvezetőnk meg is jegyezte, hogy nem számított ilyen nagy számú férfi jelenlétére, a nőké természetes. És láss csodát: egyszer csak megjelent... Mit megjelent?! Gazella lépteivel besuhant az álomférfi, az író és Burak. Óriási ováció és taps... Hát igen. Ő semmihez és senkihez nem hasonlítható... Nem volt Ő Kerim, Musztafa, Daghan... de még Kerem sem... Ő ENGIN Akyürek, aki csak saját magához hasonlít, de azt nagyon. Hogy milyen volt külsőleg? Talpig feketében. A vadító ingviselete perzselte a szemünket. Gyönyörű haja (mintha valamire már növesztené) keskeny körszakáll, finom kis bajusz. És amit magával hozott, az a határtalan szeretete és mosolya, ami az egész program alatt vele maradt és átadta nekünk is. A találkozó az 5. kiadását megélő könyvéről, a SESSIZLIK-ről szólt. A jó 1 órás beszélgetés nagyon jó hangulatban telt, rengeteg érdeklődéssel és hozzászólással. Kedves tolmácsunk is hozzászólt. Beszédében elmondta, hogy két kedves magyar rajongó is van a teremben, akik elhozták kis hazájuk meleg szeretetét és rajongásukat szeretnék kifejezni. Azt is mondta, hogy a továbbiakban szeretnék, ha a művész, az író megtisztelné őket és ellátogatna kicsi országukba, és tiszteletét tenné akár egy filmbemutató, akár egy ilyen esemény keretén belül. A két hölgy pénteken 23-án érkezett és vasárnapig lesz Istambulban. Csak erre az eseményre érkeztek.
A jókedvű program után kezdődött a dedikálás. Igen ám, de mindenki sorba állt, aki a teremben tartózkodott. A további 1-2 órát is szívesen vártuk a sorban, hiszen nem adatik meg olyan gyakran, hogy 1 órai vele eltöltött idő után még további 1-2 órát a társaságában tölthetünk, egy levegőt szívhatunk vele, s közben még láthatjuk is (kicsit soványka, de jó áll neki). Ez a várakozás nagyon kellemes, még örül is az ember, hogy tovább maradhat. Természetesen az Ő ereje is fogy, a segítője és a menedzsere egy idő után már csak egy fotót engedélyezett minden rajongónak. Tolmácsunk közben járásával két oldalról közrefoghattuk, így készült a közös képünk. Fotó nélkül azért sikerült egy felejthetetlen kézfogás, ami csak úgy jött, búcsúzóul. Már akkor szédültünk a látványtól. Zsuzsa állt a bal oldalon és amíg a nem kevés könyvét dedikálta, én a jobb oldalán állhattam mellette, szinte semmi távolságra... És pörögtek az események, a tömeg bedarál és a drága fárad. Az élmény és az érzés, ami miatt elutaztunk nagy boldogság számunkra, de szeretnénk, hogy még jobban ránk figyeljenek az illetékesek, hiszen ez már a harmadik alkalom, hogy magyar rajongók vitték hírét, hogy mennyire szeretjük és tiszteljük Engint Magyarországon is. Kicsit hosszúra nyúltam,így sem tudom azt az érzést átadni,amit átéltünk. Lebegtünk a föld felett. Ma vasárnap reggel, mikor kinyitottam a szemem, ott láttam magam előtt az asztalnál ülve barátjával és a sok rajongójával, hatalmas melegséget árasztva magából... és tudtam, hogy ez igaz és velem is megtörtént...
Comments